A felsőpetényi gyülekezet szlovák nemzetiségi gyülekezet volt, de az asszimiláció miatt ma már nagyon kevesen beszélik a szlovák nyelvet. A szlovák gyökerek miatt sokáig a Szarvasi Énekeskönyvvet használták, de magyar fordításában. A szlovák nyelvű istentisztelet az ötvenes években megszűnt. Néhány liturgiai elem, mint pl. a „térdeplő ének” az istentisztelet bevezetéseként, háromszoros ámen éneklése, dicsőítő ének a lekció felolvasása előtt mind a mai napig megmaradt az egykori szlovák hagyományból. (2002-ig gyakorlat volt nagy ünnepeken az énekelt Ároni áldás is.) A gyülekezet lelki életére mind a mai napig jellemző a „templomos kegyesség”. A rendszeres templomba járók aránya most is 30% körül mozog. Ugyancsak jellemző az anyagi áldozatvállalás és a lelkész természetbeniekkel való buzgó segítése. A hitoktatásról és a konfirmációi felkészítésről senki sem marad el. Mindez az elmúlt évtizedekre is jellemző volt.
A gyülekezet lelkészei időrendi sorrendben:
Kiss Kálmán |
1936 |
Záborszky Csaba |
1953 |
Solymár András |
1971 |
Kalácska Béla |
1975 |
Győri János Sámuel |
1981 |
Zólyomi Mátyás |
1992 |
Szakács Tamás |
2002 |
Jelentősebb események az egyházközség életében
1948-49: sorozatos áttérések a baptista egyházba. 1953-ban Kiss Kálmán a szószéken, prédikáció közben lesz rosszul és néhány órán belül megtér Teremtőjéhez.
Záborszky Csaba lelkészt a gyülekezet — főleg, miután megtudják, hogy árva gyermek volt — különös szeretettel fogadja és veszi körül itteni szolgálata teljes idejében. Bár nem tud szlovákul, mégis megválasztják. Ő ezt személyes lelkigondozással, gyülekezetlátogatással hálálja meg. Megszűnnek az áttérések a baptistákhoz. Felesége is buzgón szolgált — világi állása mellett — a gyermek és ifjúsági munkában. A templom első nagyarányú renoválása 1958-ban volt. 1961-ben új oltárképet adományoztak a konfirmandusszülők. 1967-ben a templomot villámcsapás éri, ami a teljes elektromos hálózat felújítását és belső festést vont maga után. A régi parókia modernizálása, karbantartása is sok feladatot adott. A baptista és a római katolikus egyházzal ökumenikus kapcsolat létesült. 1956. október 30-án rövid beszélgetésre találkozott Záborszky Csaba lelkész a felsőpetényi Almássy kastélyban fogvatartott, de időközben kiszabadult Mindszenthy József hercegprímással. A testvéri hangnemű beszélgetés után pedig gondoskodott arról, hogy a kastélyban felállított miséző oltár a nőtincsi katolikus gyülekezet tulajdonába kerüljön. Záborszky Csaba Szügybe való távozása után Solymár András lett a gyülekezet lelkésze. Kiváló igehirdetőként emlékeznek rá. Az ő idején készült el a harangok villamosítása. Rövid szolgálatának súlyos betegség vetett véget. A felsőpetényi evangélikus temetőben nyugszik.
Ezután 17 éven át nem volt a gyülekezetnek önálló lelkésze. Ősagárdi lelkészek helyettesítettek: Kalácska Béla hat, Győri János Sámuel pedig tíz éven át, majd egy évig jobbára kisegítő teológusok szolgáltak (Babka László, Fűke Szabolcs és Szabó András). Kalácska Béla idején kerítés és betonjárda épült a templom köré, Győri János idejében pedig új parókia és imaterem. A helyettesítő szolgálat nem ment a gyülekezet lelki éltének rovására. A helyettesítő lelkészek mindent megtettek, hogy eleven gyülekezeti élet legyen, a közösség épüljön, gazdagodjon.
Szomorú esemény volt a lelkészi pályára készülő Kovács Mihály tragikus halála a katonaságnál. Ugyancsak lelkészi pályára ment Hvizsgyalka György 1988-ban. Lelkésszé szentelése a felsőpetényi templomban volt 1994-ben. Két éves szolgálat után súlyos betegségben elhunyt, a felsőpetényi temetőben nyugszik.
1992-től a gyülekezet újra önálló lelkészt kapott Zólyomi Mátyás személyében. A gyülekezetet gazdag lelkiséggel vette át. A gyülekezet áldozatkészségének és hathatós közegyházi segítségnek köszönhetően az elkövetkező években az alábbi munkák valósulnak meg: 1993.: templom teljes külső renoválása, parókiára vezetékes ivóvíz bevezetése. 1994.: templom teljes belső rekonstrukciója, új padok. A régi evangélikus temető kezelői jogának visszavétele az állami hatóságtól, a parókia gázfűtésre való átállítása, gázbekötés, harangvillamosítás felújítása, programóra. 1995.: Nyári gyermek és ifjúsági táborozásra alkalmas szállás, fürdőhelyiség és konyha kialakítása a gazdasági épület felújításával. 1996-97.: Templom toronysisak és villámhárító felújítása, templomfűtés beszerelése. 1998.: Parókia és imaterem festése, a lelkészlakás tetőterének beépítése. 1999.: Orgona teljes felújítása, az imaterem orgonájához új erősítő, keverőpult és mikrofonok vétele.
Egyéb események: Évente négy-öt ifjúsági vagy gyermektábor fogadása, részben szervezése, egyházmegyei zenei táborok szervezése, német testvér-gyülekezeti kapcsolatok kialakítása (Lützschena, Hannover-Hainholz), szlovák testvér-gyülekezeti kapcsolat kialakítása (Sahy [Ipolyság]). Rendezett ökumenikus kapcsolatok a baptistákkal és katolikusokkal, rendszeres imaheti alkalmak. A lelkész a gyülekezeti szolgálatok mellett ősagárdi, nógrádi és ipolyvecei helyettesítést is ellátott összeadva 7-8 évig.
Summa
A gyülekezet utolsó tíz évében különösen érződött a szekularizáció. A falusi tradíciók szétesése, a demográfiai helyzet további romlása (6 iskolai osztályban csak 11 hittanos!), a temetések és keresztelések rossz aránya… Elmondható, hogy a gyülekezet az utolsó húsz évben mintegy 100 lélekkel lett kisebb. Ebben áttérés egy volt (baptistákhoz), de betérőnk is volt, elsősorban katolikusok ill. felekezeten kívüliek.
A munkalehetőség hiánya, a mezőgazdasági tevékenység ellehetetlenülése, a családi kötelékek lazulása, a fiatalok migrációja, iskola–lakóhely közötti ingázása, a középkorosztály gondolkodásának gyökeres változása összességében negatívan befolyásolta a gyülekezet életét. A templomlátogatottság a délutáni alkalmakon jelentős visszaesést mutat, a családok életében a kegyesség otthoni gyakorlása elmarad.
Gyülekezeti ifjúsági összejövetel csak elvétve van, bár a fiatalokkal való kapcsolattartás kielégítő és istentiszteletre is járnak. A gyülekezet anyagi helyzete rendezett.
Mint mindenütt, itt is jellemző a gyülekezet „elöregedése”, ami falun különösen is probléma, hiszen itt a misszió lehetősége nagyon behatárolt. A mostani folyamatokat figyelembe véve további létszámcsökkenés várható, aminek ütemét nehéz megjósolni.
Zólyomi Mátyás lelkész
2002. május 15 i írásának
javított, frissített változata