A helytartótanács 1754. évi rendelt tanítójától akarja megfosztani Felsőpetényt, ki egyúttal községi jegyző is volt. Miután — úgymond — a községi jegyző Fábry Mihály, az evangélikus és református híveknek postillát olvas, prédikál és temet, a kir. rendeletek ellenére, a bánki prédikátor pedig Felsőpetényen egyházi cselekményeket végez, őfelsége elrendeli, hogy a jegyző, ha nem nemes ember, kihallgatása után azonnal elmozdíttassék, ha pedig nemes ember, előbb meg kell idézni s csak azután mozdítsák el állásából. A papra nézve, őfelsége veleszületett kegyelménél fogva, a múlt-jövőben ne merészkedjék hasonlókat tenni.
Valószínű, hogy Fábry tanító-jegyzőt elűzték, de az eklézsia élt tovább is, mert a Compendium Historiae szerint Járossy János és adjunktusa, Kelisch Sámuel, 1766-ban azt jelentik az esperességnek, hogy Felsőpetényben a bevételeket és kiadásokat a rector vezeti be a könyvbe, név szerint Bodiczky Sámuel. Offertórium volt 8 frt 2 garas, kiadás pedig 10 frt 18 garas 1 kr. A rector és egyházfi vezetik a számadásokat és elszámolnak a prédikátor és közönség előtt.
Hogy a földesurak mily furfanggal iparkodtak megtörni a lutheránusokat, erre szomorú világot vet báró Révay Kristófnak alsópetényi tisztjéhez — Urbanovics Mihályhoz — 1770-ben, Prekopán kelt levele, melyet a bánki levéltár 29. sz. eredeti okmánya nyomán a következőkben szó szerint közlünk: „És mutasson benne módot miképpen lehetne aztat elintézni jövendőben valami rossz consequentiák nélkül, mert én azt tudom, hogy ők fogják magukat erősen oltalmazni, talán Vérontásig is, azért ha nemes Káptalan, ezen dolgot akar aggrediálni, azt tartom hogy magától semmit se vigye, ha szinte mi is adunk assistentiát, hanem hogy ezen dolog végbemehessen, szükséges nemes Káptalannak Eő Felségéhez, pro assistentia et Bracchio Militari recurálni ad eundem ejiciendum, ad occupandasque eorunden pulcharas Campanas et ne fors futuram Seditionem, Rusticor compescendam et ibidem illocandum Parochum Catholicum (magyarul: annak elűzetése, azok szép harangjainak elfoglalása, s netán a parasztok támadásának megfékezése és kath. plebánosnak oda leendő behelyezése miatt őfelségéhez kell folyamodni kíséretért és katonai karhatalomért). — Kirevaló nézve nem fog ártani, ha Kend Vácra mégyen és ezen Sentimentumot fogja delegálni Nemes Káptalomnak, hogy Én ennek egyéb dolgot nem látom, hanem eztet, és minemű választ fog hallani Kend, az eránt Informáljon kend engemet, pro majori autem facillitatione hujus Negotii — ezen ügynek pedig nagyobb könnyebbsége miatt — azt is mondja Kend Nemes Káptalannak, hogy még szegény Sógorom Jeszenszky Antal azon volt, hogy az Predicátort onnét elűzesse, de hogy bánkiak azután hozzá Instantiával folamodtak és kérték őtet, hogy csak Prédicátort még nékiek haggya, hogy azután halála után, nem bánnyák, ha Plébános fog illocáltatnyi, ez is profundamento jó lészen.
Jóakarat Ura Révay Kristoph.”
Valószínűen folytatták ezen aknamunkát tovább is, mert a bánki 18. sz. okmány szerint Mária Teréziától azt kéri Kellisch Sámuel, hogy miután a felsőpetényi urak a határt egymás között felosztották és Muslay Antal alispán, meg Balogh Péter szolgabíró figyelmeztetése dacára elvették az ő 4 kilás és az iskolamester 2 kilás földjét, adassa vissza. Mintegy 10 évvel később a felsőpetényieket a helytartótanács alárendelte a nőtincsi plébánosnak. Ezen rendeletre mintegy válaszképpen a szolgabíróhoz címzett okmányban a következőképpen védekeznek: egyesülve vannak a bánkiakkal, a bánki pap ellátja őket lelkiekben, ezért fizetik neki a palástdíjat. 10 hónap óta el van tiltva papjuk a Felsőpeténybe jöveteltől s azt követelik tőlük, hogy a nőtincsi plébánosnak fizessék a palástdíjat, most, mikor a türelmi parancs ki van hirdetve. Bejelentik, hogy felségkérvényt fognak beterjeszteni.
A felségfolyamodványt felterjesztették 1780-ben, de egyúttal arra is kérik a felséget, hogy mentesítse papjukat azon teher alól, hogy egyházi cselekményeit a plébánosnak anyakönyvezés miatt bejelentse, mert ily intézkedést a kir. rendeletek nem ismernek. Rendes papjuk van, ki anyakönyvet vezet. A vanyarci papot is felmentették ily bejelentések kötelezettsége alól. Végül az ő anyaegyházuk Bánk szabad vallásgyakorlatának örvend, ők fizetik papjukat, tehát ők is hasonló elbánásban részesüljenek.
Mint látjuk, a kicsi gyülekezet bátran szembenézett minden támadásnak és szerzett jogait minden rendelkezésre álló, tisztességes fegyverrel igyekezett megvédelmezni, sőt nemsokára az egyház továbbfejlesztését tűzte ki feladatul.
1782-ben Csernyánszky szuperintendenshez, majd Prónay Pál esp. felügyelőhöz folyamodnak anyásítás végett. Adjanak neki külön lelki vezetőt, el bírják tartani, templomuk van a Podmaniczky-telken, parochiát, melléképületeket emelnek, mert a földesurak is segíteni fogják őket.
Fentebb előadtuk Felsőpeténynek küzdelmét szabad vallásgyakorlatáért s azt 1783-ban el is érte, de a nőtincsi plébános még 1785-ben is ragaszkodott a neki fizetendő palástdíjhoz, mit azután a helytartótanács még ez évben kiadott rendeletével végleg megszüntetett.
Első papja volt:
1784-ben Lovcsányi György, előbb osgyáni rektor. Idők múltával elvesze szeme világát, de így is továbbszolgált, végre a kiküldött esp. bizottság, ellátva őt a legszükségesebbekkel, hivatalától felmentette.
1819. Wladár Sámuel. Soproni tanuló korában a franciák elől menekülnie kellett. Jénai tanulmányai befejeztével Alsózellön Prónay Antalnál nevelősködött, hol zenét és festészetet is tanított. 1819-ben felsőpetényi pappá választották, honnan Sámsonházára távozott, s itt 1854-ben meghalt.
1821. Goldberger György, előbb Vanyarcon Dessewffy Imre gyermekeinél nevelősködött, azután lucfalvi káplán volt s 6 hónap múlva felsőpetényi pap lett. Dekánusi hivatalt viselt. Meghalt 1849-ben.
1849. Zbell János.
1862. Kiss Péter, később Tótgyörkre ment.
Brcken (?) Lajos. Hivatalából elmozdították.
1869. Plachy Lajos, előbb szarvasi káplán. 1911-ben nyugalomba vonult.
1911. Sztik Gusztáv. Pitvaroson született 1886-ban. 1910-ben békéscsabai, majd balassagyarmati káplán volt.
Földváry László adatgyűjteménye említi, hogy 1670 táján Csere János volt a felsőpetényi pap. Miután 1783-ban vált anyaegyházzá, valószínűen református pap volt vagy iskolamester lehetett.
Iskolája már 1779-ben fennállott, mikor is tanítója Balla János volt.
1789-1824. Eger Pál, ki a sziráki Eger Gábor tanítónak volt a fia.
Eger Imre. 1829-ben a magyar nyelv sikeres tanításáért az esperesség 7 frt. 15 kr. Jutalomban részesítette.
1839-1849. Vidovszky András.
Uliha József 40 évig tanítóskodott.
Felsőpetény lélekszáma 457. Papja Sztik Gusztáv. Felügyelője Laszkáry Gyula. Kántortanítója Szutórisz Károly, harctéren. Helyettese Lehoczky Ida. Összes lélekszám: 467.
Későbbi lelkészek (kézzel hozzáírva):
9. †Lombos János 1925-1933
10. Prohászka Sándor 1933-1934 (Bokodi l.)
Németh G. h. lelkész
11. †Kiss Kálmán 1936-1953
12. Záborszky Csaba 1953-