Ez a gyülekezetünk legrégebbi emléke, régebbi, mint maga a templom. Adatok vannak arról is, hogy már az 1600-as években, a súlyos üldöztetés idején is élt a gyülekezet. Még olyan áldozatot is hoztak, hogy két egyházi adót fizettek. Egyet a váci katolikus püspökségnek, hogy ne zaklassák őket hitükért, egyet pedig a saját prédikátoruknak. A gyülekezet anyanyelve ebben az időben szlovák lehetett, bár voltak magyarul beszélő tagjai is. Az anyakönyveket a kor szokásának megfelelően latinul írták. A legrégebbi anyakönyvi bejegyzésekben is szerepelnek a ma is használatos nevek; úgymint Brinyiczki, Sulyan, Bodai, Szabó, Benyusovics, Alföldi, Balazsovics, Laczkovszki, Antus, Hvizsgyalka és Hriagyel. Erről bárki személyesen is meggyőződhet, ha kézbe veszi a régi könyveket. A gyülekezetben megalapítása idején évente 33 keresztelő volt. Ma sajnos ilyesmivel nem dicsekedhetünk.
Az egyházközség a XIX. században fejlődött, erősödött. 1820-ban tornyot emeltek a templom elé, papi és tanítói földeket szereztek, iskolát alapítottak, temetőt tartottak fenn. A templom tornyában hamarosan két harang hívogatott az istentiszteletekre. Egyiket 1858-ban, másikat 1868-ban öntötték. Kevés ilyen régi harang található evangélikus templomainkban, mert az I. Világháború idején a harangokat be kellett szolgáltatni, vagy meg kellett váltani. Itt talán erre is áldozott egykor a gyülekezet. Az egyházi iskoláról egy századfordulón készült jegyzőkönyv a következőket írja: „A tanító (Uliha József) délelőtti és délutáni órákban tanítja a gyerekeket és az ifjúságot. Tanítja az írást, olvasást, éneket, bibliai történeteket, egyházi történetet, földrajz és magyar történetet, polgári jogok és kötelességeket, természettant, gazdászatot, kertészetet, magyar nyelvet, számtant, testgyakorlatot, gyümölcsfa oltást. Jó sikerrel.” Ez abban az időben nagyon modern iskolának számított!
A gyülekezet lélekszáma a századfordulón még 425 volt. Ma 314. A XX. sz. sok megpróbáltatást hozott. A két világháború, a szlovákság kitelepülése, az urbanizáció, a kedvezőtlen politikai rendszer mind ellene hatott a gyülekezeti életnek. Komoly veszteség volt a több evangélikus család áttérése a baptista hitre. Ma leginkább az elvilágiasodás és közömbösség fenyeget.
Mindazáltal a nehézségek ellenére is fejlődés mutatkozik a gyülekezet életében, különösen az elmúlt 15 évben; új parókia, renovált templom, közműfejlesztés, vasárnaponként az országos átlagot messze meghaladó templomlátogatottság dicséri a gyülekezet buzgóságát. Istennek legyen hála azért, hogy mindeddig megtartott minket!
Nem könnyű évek elé nézünk. Sürgető feladat a közösségi élet újjászervezése, a meglévő lehetőségek — pl. a nyári táborozó központ — jó kihasználása. A gyülekezet ifjúsága nevében is hívjuk a nálunk idősebbeket az önszerveződésre. Hisszük, hogy aki eddig megtartotta gyülekezetünket, ezután is velünk lesz!
Az Ő áldását kérjük mindannyiunk életére!